- Szóval te egy igazi szakács vagy, nemcsak egy srác, akinek hobbija a főzés.
- Igen, így is mondhatjuk. 17 éve foglalkozom ezzel, tulajdonképpen mindig is ezt csináltam. Nagyon jó séfnek lenni, mert így, hogy Asperger-szindrómás vagyok, tudok figyelni a megfelelő testtartásra, nem pedig egy asztalnál kell ülnöm.
- Mikor érezted először az AS (Asperger-szindróma) tüneteit, hogy valami nincs rendben?
- Akkor észleltem először, amikor egy reggel nem tudtam átfordulni az ágyamban, és 6 hónapba telt, mire diagnosztizáltak, ez idő alatt pedig félre voltam diagnosztizálva Isiász-szindrómával (az ülőideg működési zavara sokszínű tünetegyüttest okozhat, az enyhe érzéskieséstől a teljes bénulásig).
- Tehát amikor elmentél orvoshoz, ami teljesen normális, egyszerűen félrediagnosztizáltak?
- Igen, mert az AS nem olyan elterjedt betegség.
- Voltak olyan ételek, amelyeket el kellett hagynod, mert csak rontottak a szindrómán?
- Szerintem nem kellett semmit, de azért mértékkel fogyasztottam bizonyos ételeket; nagyon fontos, hogy ha valami nem működik rendesen a testedben, változtass rajta. Mindenki más szinten szenved ebben a betegségben, és ez nehézségeket okoz, mert nézz rám, vagy magadra; nem úgy nézünk ki, mint akiknek Asperger-szindrómájuk van.
- Ezt bóknak veszem, köszönöm, ó, igen, nem úgy nézek ki, mint egy AS-ás.
- Így van.
- Szóval egészségesen étkezel, edzel, milyen egyéb tanácsot tudnál adni egy olyan Aspergerben szenvedőnek, mint amilyen én is vagyok?
- Fontos, hogy az emberek hasznos információkat kapjanak, hogy beszélgethess másokkal, megoszthassátok egymással a történeteiteket, valamint hogy segítséget nyújthassál. Mindenképpen el kell menni egy reumatológushoz, mert ők ismerik igazán ezt a betegséget, és jó irányba tudnak terelni, ráadásul megoldásokat találnak arra, hogyan könnyítheted meg az életedet.
- Izgatott vagyok emiatt, a smoothie, amit én és a feleségem szoktunk csinálni, csak zöldségből készül, úgyhogy ez sokkal édesebbnek tűnik, mint amihez hozzá vagyok szokva.
- Nos, a feleséged boldog lesz, mert belerakok egy kis kelkáposztát is.
- Mondd már el, miket raktál az italba!
- Oké, szóval raktam bele epret, áfonyát, ananászt, narancsot, kelkáposztát, magas zsírtartalmú joghurtot, mézet és mandulatejet.
- Ha körül tudnád írni a tapasztalataidat a szindrómával kapcsolatban egyetlen szóval, mi lenne az?
- Talán a felvilágosító.
- Miért?
- Úgy érzem, valami erőt ad e kórnak közepette, ami által jó, illetve rossz döntéseket hozok az életem során.
- Tehát ha az AS egy létező ember lenne, és itt ülne veled szemben, mit mondanál neki?
- Hogy köszönöm, mert lehetőséget adott arra, hogy inspiráló életet éljek, és nem veszem könnyedén, amim van, úgy érzem, fáklyát tartok azok számára, akik nem biztos, hogy képesek lennének rá.
- Ez nagyon jól hangzik, mert rengeteg mondanivalóm lenne az Asperger-szindrómához, te viszont optimistának tűnsz, és ez elképesztő, nagyon sokat tudnék tőled tanulni. Hogy megfelelően álljak hozzá, és megpróbáljam a fájdalmamat sikerré alakítani. Lenyűgöző vagy.
Milyen egy AS által beállított életet élni? Hogyan változtatta meg az életedet, milyen szabályokat kellett felállítanod?
- Először is, egy ilyen élet arról szól, hogy figyelj a testedre, le kell pergetned magadról a csapásokat, és változtatni kell annak érdekében, hogy sikeres életed lehessen. Mindezt figyelmen kívül hagyni nem fog segíteni a betegségen, le fog győzni téged, de ha alázatosan állsz hozzá, és rájössz, hogy ez egy erőteljes állapot, sokkal többet tudsz tenni érte.